ESZTÉTIKA VAGY ÉRZELEM???

„Tetoválás, értékes ékszerek, bizsuk vagy falméretű fényképek, teljesen mindegy hogy mi áll hozzánk közel, a lényeg hogy érzéseinket, stílusunkat szimbolizálja, boldogabbá tegye életünket, természetesen szem előtt tartva mindazt, amit átadunk gyermekeinknek!”

Napjaink mustja vagy hirtelen fellobbanás? Divathullám vagy a szeretet egyéni kifejezési módja? Esztétikai vagy érzelmi a motiváció?

Gyakori látvány hogy a szülők gyermekeik nevét „viselik” testük valamely pontján. Egyesek a betűs nyakláncot választják, még másokat a tetoválás ejt rabul.

Apuka felkarán kisfia, kislánya neve olvasható, karkötő helyett elegáns betűket fellelni anyuka kézfején.

Távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek bárki felett is, de néhány apróságra talán érdemes odafigyelni ezen a téren is.

Úgy gondolom, hogy legalább egy évet érdemes várni a kisbaba születésétől számítva az efféle „végleges döntésekkel” kapcsolatosan. A kezdeti láz, a szülővé válás, felforgatja az ember lelkét, gondolatait, nem biztos, hogy képes objektívan látni a világot. A neoszülőből, szülő, majd tapasztalt vagy legalábbis gyakorlott szülő válik az évek során. Átértékelődnek bizonyos események. Persze ez nem azt jelenti, hogy gyermekink iránti rajongásunk csökkenne, sőt!

A második gyermek születése. Ha az első nevével apuka betöltötte bicepszét, hova kerül a második név? Mert ugye senkinek nem jutott az eszébe hogy a következő kisbaba háttérbe szoruljon!

És ha megérkezik a harmadik gyerkőc???

A szeretetnek sok fajtája van, éppúgy, mint ahogy ezeregy féleképpen ki lehet mutatni. A lényeg hogy saját magunkat kifejezze és eljusson a címzetthez.

Tetoválás, értékes ékszerek, bizsuk vagy falméretű fényképek, teljesen mindegy hogy mi áll hozzánk közel, a lényeg hogy érzéseinket, stílusunkat szimbolizálja, boldogabbá tegye életünket, természetesen szem előtt tartva mindazt, amit átadunk gyermekeinknek!

Személy szerint hiszek a pillanat varázsában, a biztonságot nyújtó ölelésben, a vidámságot sugárzó mosolyban és a kimondott szavakban.

 LEHETETLEN MISSZIÓ???

„Az életünk gyerekkel átrendeződik, rajtunk áll, hogyan interpretáljuk az új státuszunkat . A lemondást felejtsük el, gondolkozzunk kreatívan, rugalmasan, ne hagyjuk, hogy megfélemlítsen bennünket bármilyen, első látásra lehetetlennek tűnő misszió!”

Utazó, világjáró, különböző kultúrákban otthonosan mozgó generáció. Gyermekeink, sőt kis jóindulattal már mi magunk is ebbe a kozmopolita létbe tartozunk.

„Tudod anya, azt a nagy, kerek, világítós gömböt szeretném a születésnapomra…” Nem kevés gondolkodás után rájöttem, hogy kisfiam kívánság egy Földgömb.

Nélkülözhetetlen mindannyiunk életében az új, az ismeretlen felfedezése. Rejtélyes horizontok messze kalauzolnak kicsiket és nagyokat egyaránt. A jó hír hogy nem pénztárcafüggő a dolog. A kreativitás, a képzelőerő az útlevél az efféle kalandokhoz.

De ha mégis a repülőt választanánk a célpont megközelítéséhez, tartsunk szem előtt néhány apróságot. Az elmúlt öt év tapasztalata, mióta gyerekekkel utazom, mely alátámasztja ezt a néhány segítő sort.

Sose nézzük a mellettünk ülő hibátlan megjelenésű üzletembert, és hagyjuk látóhatáron kívül a két divatlapból kilépett fiatal lányt az első sorban, öt-tíz év múlva ők is más módon fognak gondolkodni. Most hogy figyelmünk és energiánk gyermekeinkre és saját magunkra irányul, íme, néhány jó tanács.

Minél kevesebb darabból álló öltözetet válogassunk össze a gyerekeknek és saját magunknak egyaránt. A réteges outfitet hagyjuk meg más alkalmakra. Ahány plusz ruhadarabbal utazunk, annyiszor sokszorozódik a gépen, reptéren felejtett holmik száma. Kedvenc kutya, kisautó, gyöngyfűző szett, bele a nagybőröndbe, a kézitáskánk foglaljon magába esetleg egy új könyvet vagy egy játékot, a puzzle nem ajánlott, épp úgy az előttünk ülő cipője alatt landol, mint a kerekes játékok. Semmi csokis, vagy ragacsos étel nem alkalmas az utazásra és ha gyermekeink szeretnék kényelembe helyezni magukat az út során, lehetséges, de a cipő viselete nélkül. Gondoljunk bele, ha a mi legkedvesebb fehér nadrágunk, szoknyánk esne áldozatául egy gondatlan cipőnyomnak. Nem érdemes a legféltettebb táskánkkal utazni, kivéve, ha a legnagyobb divatguruk által kreált „viselt” hatást szeretnénk elérni. Kedvenc kiegészítőnk nagy esély szerint a lábunknál fog utazni…

Az életünk gyerekkel átrendeződik, rajtunk áll, hogyan interpretáljuk az új státuszunkat. A lemondást felejtsük el, gondolkozzunk kreatívan, rugalmasan, ne hagyjuk, hogy megfélemlítsen bennünket bármilyen, első látásra lehetetlennek tűnő misszió!

Kalandokban gazdag, kellemes utat mindenkinek!

A FÉRFIAK SZERINT…

„Felesleges tagadni, a másik nem nézőpontja merőben eltérő. Napjaink férfijai nagy százalékban magas sarkú cipőt javasolna a nap 24 órájában, a szoknya hossza cm-ben lenne mérhető és szóba sem jöhetne semmi, ami nem két mérettel kisebb a szükségestől.”

Az álmatlan éjjeli órák a fáradságon kívül sok érdekességet rejtenek magukba. Akinek kisbabája van, vagy nem túl jól alvó gyermeke, biztosan ismeri a fent említett szituációt. Még álomország távoli követeit vártuk kislányommal sokadik éjszaka, egy rendkívül szórakoztató TV műsorra akadtam, mely ruhatárunk új oldalát fejtegette.

A nők megjelenése férfi szemmel.

Úgy gondolom hasznos és szórakoztató eljátszani a gondolattal. A gardrób ajtóm előtt állva megtettem, a végkifejlet? Összesen néhány ruhadarab esett át a szigorú vizsgán!

Felesleges tagadni, a másik nem nézőpontja merőben eltérő. Napjaink férfijai nagy százalékban magas sarkú cipőt javasolna a nap 24 órájában, a szoknya hossza cm-ben lenne mérhető és szóba sem jöhetne semmi, ami nem két mérettel kisebb a szükségestől.

Egyértelmű hogy ezek a férfiak még soha nem zártak össze egy babakocsit, nem vittek fagylaltozni 2-3 gyereket plusz egy babakocsi társaságában és a szupermarket is messze áll hétköznapjaiktól, természetesen a legkisebbek társaságban, meg sem említve az időjárás viszontagságait… Aztán a genetika csodája, vagy a gyerekek határtalan kíváncsiságának köszönhető, ők is elkezdik anya külsejét értékelni. Persze garantálhatom, hogy van, aki pozitív irányba teszi meg (köszönet kisfiaimnak)!

Lehetetlen elvárásokkal előálló Apukák és mindenkinek megfelelni vágyó Anyukák, a megoldás kézenfekvő.

Mindenkit boldoggá tenni szinte lehetetlen dolog, tehát kezdjük saját magunkkal!

Majd egyre szebb külsőnknek köszönhetően önbizalmunk is gyarapodik és mindezt a környezetünkben élők is észreveszik. Adjunk teret a csábító magas sarkú cipőnknek a kis little black dress társaságában, de kivárva a megfelelő alkalmat, ami nem a játszótér vagy a szülői értekezlet.

A vonzó külső vitathatatlanul a belső kisugárzás tükre, de azért egy kis smink, ápolt hajviselet és a jól megválasztott ruhák kétségtelenül segítenek.

SZÍNEK, ÍZEK, ILLATOK

„Mit is csinálnak a gyerekek egész nap? Emlékeket gyártanak.”

Egy érdekes idézeten akadt meg a szemem a napokban, valójában egy 2001-ben megjelent könyv részlete: „Mit is csinálnak a gyerekek egész nap? Emlékeket gyártanak.”

Dino Risi

Emlékek, gondolatok, élmények és kudarcok. Mindenki életében vannak olykor-olykor felderengő emlékképek. Lehet az egy szín, egy íz, egy illat mely felszínre hoz egy már-már feledésbe merült eseményt.

Gyermekként csodáljuk szüleinket, ők azok, akik jövőnk alapjait helyezik le, aztán hogy kártyavár vagy időtálló palota készül, az a holnap titka…  

Nyílik a gyermekorvosi rendelő ajtaja és sorban jönnek ki a gyerekek. Öt-hat év közötti kisfiú barna velúr zakóban, néhány évvel fiatalabb kistestvére szintén egy managerre emlékeztető viseletben, majd kilép anyuka. Hótaposó, valamint egy tini lánynak is merész farmernadrág.

Érdekes kettősség ez, egy kismamára tekintve fellehető valami különös érzés, kedvesség, egyfajta tiszta, reménnyel teli kisugárzás, a kilenc hónap alatt a nők nagy százaléka eléri nőiessége maximumát, miért kellene erről lemondanunk a későbbiekben ???

A hótaposó helytálló amennyiben havas tájra ébredtünk, ha gyermekünk vonzódik a férfias megjelenéshez, akár még a nagyokra jellemző zakó is megengedett, bár ajánlott a pamut változat, de egy valamit tartsunk mindig figyelemben, mindennapjaink és ebbe szorosan beletartozik megjelenésünk is, egy forgatókönyv, melynek végkifejlete nem lesz más, mint gyermekeink felcseperedése. Próbáljunk meg tenni valamit azért, hogy az emlékek tényleg pozitívak lehessenek, csakúgy, mint mindennapjaink.

Az esti puszik az odaadó ölelések, érdekes mesék mellett fordítsunk egy kis figyelmet saját magunkra is. Mind saját, mind a családunk érdekében és itt érdemes lenne egy külön fejezetet dedikálni a férjeknek, de ezt inkább mindenki a saját otthona négy fala között tegye meg!

Kedves GYEREKVILÁG olvasók! A blog részt vesz a BLOGGERINA 2013-as versenyben, ha egy kicsit is sikerült írásaimmal boldogabbá, csinosabbá és nyitottabbá varázsolni a család bármely tagját, szavazzatok!

(http://bloggerina.nlcafe.hu/item/toplist

ezen az oldalon a kereső segítségével megtaláljátok a GYEREKVILÁG-ot, és a SZAVAZÁS is itt lehetséges)

A FARSANGI LÁZ

„…miután előállítottuk a vágyva- vágyott jelmezt, már-már mesterfokon kitanultuk a cicabajusz és a hajóskapitány sminkjét, megszerveztük a dacoló hőmérséklet ellenére a farsangi felvonulást, gyermekünk félve megtorpan a zajos tömegben…”

A visszaszámlálás kezdetét veszi, a farsang a küszöbön. Február első napjaitól hivatalosan is kezdetét veszi a jelmezek, trombiták, csillámok és egyéb kellékek vidám kavalkádja.

A gyerekek által rendkívüli módon várt időszak ez, hátat fordítva a tél derűtlen napjainak, színt, mosolyt és jókedvet hoz sokak számára.

A jelmez kiválasztása minden évben valami különleges feladat. Ne essünk kétségbe, ha kislányunk fiús témához vonzódik, mint például valamelyik szuperhős vagy a legendás piros autó és társai, a kreativitás kéz a kézben jár ezzel a kissé bohém, de elkápráztató ünneppel. Elég, ha felidézzük a velencei karnevál pompáját.

A jelmezek otthoni elkészítése jó ötlet lehet közös program révén és talán még pénztárcakímélő is.

A legkedveltebb farsangi programok közé tartozik az arcfestés. Mesés királykisasszonyok, bájos kiscicák és vérszívó, rémisztő vámpírok kelnek életre a fantáziadús sminkeknek köszönhetően. Legyünk nagyon körültekintőek, főleg ha gyermekünk egész nap kifestett arccal szórakozik. Ezek a kozmetikumok nem minden esetben bőrkímélő termékek!

És miután előállítottuk a vágyva- vágyott jelmezt, már-már mesterfokon kitanultuk a cicabajusz és a hajóskapitány sminkjét, megszerveztük a dacoló hőmérséklet ellenére a farsangi felvonulást, gyermekünk félve megtorpan a zajos tömegben…

Nos, ilyesmi gyakran előfordul a legkisebbeknél. Amit tehetünk, hogy mesélünk jó előre a farsang jellegzetességeiről, valamint az otthoni főpróba is hasznos lehet. Aztán ha gyermekünk mindezek ellenére továbbra is idegenkedik az adott ünnep velejáróitól, eggyel több ok arra, hogy otthon maradjunk a jó meleg otthonunkba és valami korának és kedvének megfelelő közös játékkal szórakozzunk, a farsang, jövőre is megvárja, felesleges lenne már ilyen kis korban kedvét szegni mindattól, ami lehetőséget nyújt valami új megismerésére…

TÜKRÖM, TÜKRÖM

„… egy gyermekmagasságba feltett tükör, egy saját fogas, apró beruházás a részünkről, de a helyes irányba terelgeti a kis felfedezőinket nemtől függetlenül napjaink különleges világában.”

„Anya, te hiú vagy?”

Határtalan kíváncsiság, csillapíthatatlan tudásvágy, szerteágazó gondolatok jellemzik napjaink gyermekeit. Kortól és érdeklődési körtől függően mindez még egyéb tulajdonságokkal bővül, de a lényegen nem változtat. A gyerekek mindent szeretnének tudni!

Meglepő kérdésekkel tudják ostromolni szüleiket a kis felfedezők, konkrétan kisfiam a hiúság tükrét tartotta elém a napokban. Határt szabni a jól ápoltság és a hiúság között cseppet sem könnyű, teljesen egyéni e fogalom interpretációja.

A tükörből visszaköszönő kép egy különös dolog, első ránézésre valószínű, hogy a kialvatlanság fog szemet szúrni, ezek az évek erről szólnak, akinek kisgyermeke van, jól tudja, de a mélyebb jelentés belsőnkből sugall. Aztán ehhez társul a divatpszichológia által részletesen tárgyalt színek, formák, viselt textilek világa. A legapróbb részletek is fontos tulajdonságainkat fedik fel. A hajunk színe, az ékszerek, a napi sminkünk, sőt még a cipőnk sarka is árulkodó jel lehet. Olyan ez egy kicsit, mint a grafológia, egy aláírás és máris akár legmélyebb titkaink kerülnek napfényre. A viselt ruhák hatalma cseppet sem kisebb, legfeljebb kevésbé ismert.

De mindez még korai lenne egy öt éves kisgyermeknek, tehát a válasz sokkal inkább esszenciális. Marad a rövid és könnyen átlátható verzió, a hiúság életünk része, az idő előre haladtával mindenki a saját mércéje szerint alakítgatja külsejét, öltözetét. A lényeg hogy mi szülők jó példát mutassunk, a többi már a gyermekünk egyéni beállítottságán áll.

Egy gyermekmagasságba feltett tükör, egy saját fogas, apró beruházás a részünkről, de a helyes irányba terelgeti a kis felfedezőinket nemtől függetlenül napjaink különleges világában.

 NAGY KEZDETEK MEGFELELŐ ÖLTÖZETE

„…kedvenc tárgyaink és ruhadarabjaink magabiztosságot nyújtanak az első látásra nehéznek tűnő szituációkban is.”

Kis gyerekek – nagy kezdetek. Ha felkeressük emlékeink között azokat a pillanatokat melyek valami újat hoztak életünkbe, nagy valószínűség szerint az első felidézett képek között fog megjelenni az óvoda, iskola felénk táruló hatalmas kapuja.

Legyen az egy teljesen új kezdet vagy egész egyszerűen a vakációból való visszatérés, az izgalom, sőt olykor az aggodalom hatalmába kerítheti a gyerekeket. Elég, ha arra gondolunk, milyen érzés az első nap egy új munkahelyen, vagy egy vizsgán, állásinterjún való helytállás.

Szerintem valami ilyesmi érinthette meg három éves kisfiamat a napokban, maga mögött hagyva, a télapót, angyalkát, és a kedves boszorkányt (Befana) aki még egy kis plusz édességgel kedveskedik az itteni szokások szerint január 6-án. Tény, hogy feszülten indult a reggeli készülődés ezen a hétfő reggelen. Miután a fogkrémtől a reggeliig, a kisautótól a kifestőig mindenben csak mérgét lelte, a helyzet egyértelművé vált, a probléma a rá váró „feladat” volt és nem a napi rutin.

Bármennyire is furcsán hangzik, kedvenc tárgyaink és ruhadarabjaink magabiztosságot nyújtanak az első látásra nehéznek tűnő szituációkban is. Előkerült a favorit pulóver és a jeans, viselve nagyobbnak érzi magát, majd hóna alá csapta kiskutyáját és máris indulhattunk az óvodába.

A napi káoszban könnyen alábecsülhetjük gyermekeink teendőit, ők azok, akik teljes intenzitással próbálnak megfelelni minden kihívásnak. Valójában minimális odafigyelésbe telik részünkről és máris boldogabbá, magabiztosabbá tehetjük őket.

A megfelelő öltözet jó közérzetet biztosít kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

2013-AZ ÚJ ÉV SZELE

2013. Méltóságteljesen hangzik. A számok bűvölete. Nagy fogadalmak, vágyak, elképzelések. Lássuk mi az, ami még szebbé teheti életünket az új évben, és mi az, amit jobb ha elkerülünk.

A teljesség igénye nélkül…

Igen, viseljünk bátran kiegészítőket otthonunkban, saját és családtagjaink elbűvölésére. Ki mondta, hogy az otthoni outfitünkhöz nem hordhatunk csinos fülbevalót, karkötőt és néhány cseppet a nélkülözhetetlen parfümünkből.

Nem, merev, rugalmatlan módon hozzáállni gyermekeink neveléséhez, egyes szabályok mindössze arra szolgálnak, hogy megszegjük őket, a nyitott kommunikáció hosszútávon sokkal inkább megtérülő.

Igen, piros ruhadarab az év utolsó napján. Hagyomány hogy legyen rajtunk valami a szenvedély színéből.

Nem, a hétfői nagy kezdetekkel kapcsolatosan. Bizonyított tény hogy mindaz, amit erőltetve kezdünk, hamar véget ér. Tehát legyen az életmódbeli, nevelési vagy egyéb változás, jobb a megérzéseinkre hagyatkozni és lépésről lépésre bevezetni minden újat a saját vagy gyermekeink életébe.

Igen, még több figyelmet dedikálni saját megjelenésünkre, de ne felejtsük a legfontosabbat, a szépség a lélek tükre!

Nem, túl sok időt szentelni gyermekeink öltözködésére, rabjává válni megjelenésüknek.

Igen, borús napokat felvidítani egy élénk színű körömlakkal, nem hizlal, mint a csokoládé, és hatása is tovább tart …

Nem, elhanyagolni magunkat az anyaság beköszöntével, legyen még egy okkal több a jól ápolt külsőre és belsőre.

Igen, gyerekekkel való minőségi közös pillanatok, beleértve a vásárlást is!

Nem, shopping férfiakkal, érdemes őket a végeredménnyel elkápráztatni!

Igen, jókedv, türelem és lelkesedés a mindennapokban is.

Nem, társaságban csak a gyerekekről beszélni, főként olyan ismerősök jelenlétében, akik kettesben élik életüket.

Igen! Folytassuk mindazt, amit eddig is csináltunk, egy anya tudja a világon a legjobban mi teszi boldoggá, kiegyensúlyozottá saját gyermekét, a barátnő, anyós és szakkönyvek jó tanácsai mind háttérbe szorulhatnak, természetesen ez a GYEREKVILÁG soraira nem vonatkozik!

MOSOLYBAN GAZDAG, SZERETETTEL TELI ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

KARÁCSONY

„Felnövünk, szerepet váltunk az élet színpadán, gyerekből szülővé válunk. De mégis valahol a lelkünk legmélyén, marad valami rejtelmes érzés a karácsonnyal kapcsolatosan…”

És eljött a karácsony… A színes csomagolók hangja vidám zajt kelt a fa alatt, gyerekkacaj teszi még varázslatosabbá ezt a különleges napot. Persze a világ nem mindig tökéletes, és az eufórikus pillanatok után szembesülünk a valósággal!

A kistesó gitárja mérhetetlen hatással van testvérére, még a távirányítós autó hirtelen mindenki legnagyobb vágya lett. A nagymama által gondosan kiválasztott pulóveren nem a megfelelő szuperhős van, még a sapka mérete meg sem közelíti a szükséges mértet. A könyv az egyetlen ajándék, melynek osztatlan sikere van!

Kezdjük talán a mese felolvasásával, még lecsillapodnak a kedélyek, majd néhány szóban a játékok megosztása és közös használatuk kerül szóba. És a gyerekek máris más nézőpontból szemlélik az előttük tornyosodó ajándékokat, hirtelen megsokszorozódtak, hiszen az új perspektíva szerint mindenki játszhat mindennel. Néhány kedves szó és türelem, és az angyalka máris még valami „újat” hozott a gyermekeink életébe. Megosztani, közösen szórakozni és értékelni mindazt a sok szépet amit kaptak. Mindez nem csak a karácsonynak köszönhető, hiszen mi szülők, nap, mint nap megajándékozzuk gyermekeinket szeretetünkkel, figyelmünkkel, közös pillanatokkal.

Felnövünk, szerepet váltunk az élet színpadán, gyerekből szülővé válunk. De mégis valahol a lelkünk legmélyén, marad valami rejtelmes érzés a karácsonnyal kapcsolatosan. Ne hagyjuk, hogy elvesszen, egy kis kényeztetés, odafigyelés, kortól függetlenül mindenkinek jár!

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK!

KARÁCSONYRA VÁRVA…

A FENYŐFA DÍSZÍTÉSE

„…kis fát a kicsiknek, nagy fát a nagyoknak. Mindenki kedvére díszítheti a sajátját. Így a gyerekek szobájában egy igazán kreatív kis csoda kelt életre, saját ízlésük szerint.”

Már csak néhány nap választ el bennünket a karácsonytól. Nagy izgalommal telnek ezek az utolsó percek, de hátra van még az ünnep egyik legnemesebb teendője, a fenyőfa díszítése.

A gyerekek már hetek óta dolgosodnak az óvodában a különböző karácsonyfadíszeken, melyet nem kis mennyiségben haza is hoznak. A gesztus értékelendő, csak úgy, mint lelkesedésük. Így kineveztünk egy tárolót, ahol az általuk megfelelőnek tartott „díszeket” gyűjtögetik.  A napokban elém tárult a doboz tartalma, volt benne papírrepülő, csokoládéspapír, egy, két felismerhetetlen forma és még egy cipőfűző is, amit kisfiam a fa dekorálására választott. Ott és akkor végigfutott előttem a lakásunk éke a nappali közepén, cipőfűzővel felruházva, aki kicsit is vonzódik a lakáskultúrához, átérzi a problémát!

És ekkor jött a megoldás, kis fát a kicsiknek, nagy fát a nagyoknak. Mindenki kedvére díszítheti a sajátját. Így a gyerekek szobájában egy igazán kreatív kis csoda kelt életre, saját ízlésük szerint. Mi egy kisméretű, műfenyőt választottunk, de mindez zöld kartonból vagy egyéb alternatív alapanyagból is kivitelezhető. Még a nappalinkban díszeleg a családi karácsonyfa, meseszép pompába öltöztetve, a legapróbb részletig megkomponálva, minden túlzás és giccs nélkül.

A karácsonyi teendőkbe bevonni a gyerekeket, azon túl, hogy szórakoztató dolog, lehetőséget nyújt egyéni ízlésük kifejezésére, apró lépések ezek, melyek önbizalmukat és alkotó kedvüket táplálják.

A szeretet ünnepe, egy személyes vallomás úgy gondolom helytálló. Este mikor csend van a házban, kicsik és nagyok álomországa járnak, az év ezen meghitt napjaiban, nem a tökéletesen feldíszített fában gyönyörködöm, hanem a cipőfűzővel és csokis papírral vidámmá varázsolt szín kavalkád ejt rabjául, hiszen ez az, amit a gyerekek maguk alkottak, minden egyes „dísz” mely a fára került, mindennapjain része, egy nyitott könyv lelkük tükrében.