SZÍNEK, SZOKÁSOK ÉS MIEGYMÁS
„Az évek telnek, és a tipegők helyett már farmer nadrágot, mesehősök által vonzóvá varázsolt ruhadarabokat vagy éppen kistáskát és leggingset válogatunk az üzletek polcain, de egy dolog változatlan marad, gyermekeink szükséglete az állandóság iránt!”
Öt éves kisfiam szétnézett a szobájában és határozottan, annyit kért , hogy a dolgok ne változzanak! Maradjon minden úgy, ahogy van! Megpróbáltam részletesebben a dolog végére járni, a konkrét kérdésemre, miszerint mi ne változzon, körülnézett és megkezdte a felsorolást, a szoba falszíne, a bútorok, a könyvek, játékok…
Biztonság, állandóság és hovatartozás.
A maga módján, korának megfelelően pontosan ennyit kért tőlem. A tér ahol élünk, a tárgyak melyek körülvesznek bennünket, a ruhák melyeket viselünk, mind-mind részünket képezik.
Oly nagy hangsúlyt fektetünk az újszülöttek környezetére, szokásaik kialakítására, arra hogy biztosítsuk őket, anya és apa mindig mellettük lesznek, hiszen az állandóság mely magabiztossá teszi őket.
Az évek telnek, és a tipegők helyett már farmer nadrágot, mesehősök által vonzóvá varázsolt ruhadarabokat vagy éppen kistáskát és leggingset válogatunk az üzletek polcain, de egy dolog változatlan marad, gyermekeink szükséglete az állandóság iránt! Mi magunk tanítottuk meg őket minderre, ne feledkezzünk meg az idő elteltével, törékeny kis lelkük bíztatásra vár.
Majd átöleltem és annyit kérdeztem, hogy mit szólna egy kis rózsaszínhez az életünkbe. Szelíden elmosolyodott és megsimogatta mellettünk békésen alvó néhány napos kishúgát.
Úgy tűnik, ennyi kis szín belefér az életünkbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: