MINDENKI EGYFORMÁBAN, VAGYIS AZ UNIFORMIS VILÁGA

MINDENKI EGYFORMÁBAN, VAGYIS AZ UNIFORMIS VILÁGA

„Azt mondhatom, hogy tényleg minden rosszban van valami jó, elég nyitott szemmel és gondolkodásmóddal fordulni az új felé, még ha elrettentő is, mindig mindennek van egy pozitív oldala, úgy gondolom, hogy ez az, az üzenet, amit egy szülő még az öltözködés mindennapi rejtelmeivel is erősíthet gyermekében.”

Még tisztán emlékszem a borzalmas érzésre mikor tavaly szeptemberben kisfiam elkezdte az óvodát zöld kockás köpenyében… Olyan kicsinek, de egyszerre nagynak, törékenynek és eltökéltnek tűnt a térd alatti kötelező viseletben.

Nem volt mit tenni a szabályzat itt Olaszországban előírja a csoportonként változó színű egyenruhát. Természetesen szinte mind egyforma, nincs lehetőség, hogy egyénivé tegye az ember, egyetlen mód amit találtam, hogy a kedvenc mesehős figurát a zsebére varrtuk. Javított a helyzeten!

Mint oly sok más esetben a trauma leginkább a szülőt sújtja mint gyermekét, tehát feladatunk túllépni az előítéleteinken és megpróbálni megérteni és elfogadni az adott szituációt. Még ha nehezünkre esik is.

De ha minden óvodás egyenruhát kell hogy viseljen, hol marad az „Én kifejezése”? Talán limitálja a gyermek kreativitását? Korlátozza szabadságában? Sokakban felmerülnek ezek a kérdések, és bátran mondhatom, hogy a válasz előttünk van, elég alaposan odafigyelni és valóban meghallgatni gyermekeink történeteit.

Lassan két év alatt soha nem hallottam kisfiamtól hogy a zöld csodára panaszkodna, sőt az önfeledt játékot segíti az adott esetben védőruhaként szolgáló öltözet a vízfesték, tempera, filctoll és egyéb kreatív eszközök használatakor. A csapatszellemet erősíti, összetartást kreál a különböző korú gyerekek körében, hiszen ők a zöld csoport tagjai! Nem utolsó sorban nagyobbnak érzik magukat gyermekeink, kicsit olyan ez nekik, mint az apa zakója, amiben dolgozni megy.

Azért azt kiemelném, hogy nagyon fontos hogyan fogadtatjuk el gyermekünkkel az efféle „kényszert”. A mi estünkben jó előre megmondták az adott színt, így volt időnk közösen kiválasztani a zsebre felkerülő dekorációt, és ami a legfontosabb az első napon való viselkedésünk. Én egy percig sem erőltettem és az óvónőtől is ezt kértem – ismerve kisfiam természetét. Tehát egyetlen volt a csoportban, aki köpeny nélkül ismerkedett új barátaival. Egy fél órán belül, kézen fogva az óvónővel már a szekrény előtt állt és a köpenyt kérte. Soha többé nem jelentett problémát.

Azt mondhatom, hogy tényleg minden rosszban van valami jó, elég nyitott szemmel és gondolkodásmóddal fordulni az új felé, még ha elrettentő is, mindig mindennek van egy pozitív oldala, úgy gondolom, hogy ez az, az üzenet, amit egy szülő még az öltözködés mindennapi rejtelmeivel is erősíthet gyermekében.

https://divatrejtelmek.cafeblog.hu – még több írás a divat ezer árnyalatáról